Útkeresésben
A legtöbb embert mélyről jövő vágy és kíváncsiság ösztönzi arra, hogy felfedezze és megismerje önmagát. Önmagunk megismerése a tudatalattinkban rejlő üzenetek hozzáférésével sikeresebbé válik, ha felismerjük azokat a viselkedési mintákat, amelyek a kapcsolatainkat nagyban befolyásolják. A tudatalatti elme a velünk történt összes eseményt rögzíti, tárolja, továbbá a kialakult viselkedési mintáink tárháza is egyben. A pénz- és teljesítményközpontú, versengő világunkban egyre többen keresik a lelkük felé vezető utat, amely az egón túl található, és ahol nem a mulandó értékeké a főszerep. Nem véletlen, hogy megsokasodtak az önfejlesztő tréningek, programok, eljárások, amelyek eszközt kívánnak nyújtani önmagunk és mások mélyebb megismeréséhez.
Szerepeink, védekezéseink
Első szerepeinket a gyermekkorunkban alakítjuk ki, amikor megtanuljuk, hogyan alkalmazkodjunk a világhoz. Később vannak úgynevezett „szerzett” szerepeink, amelyeket valamilyen külső vélt vagy valós elvárás alapján öltünk magunkra a könnyebb boldogulás érdekében, legyen szó munkahelyi, családi, baráti vagy párkapcsolati helyzetekről. Úgy gondoljuk, hogy a játszmáinkkal könnyebben lehetünk eredményesek, és jobban elfogad a környezetünk. A legtöbb esetben védekező funkciót szeretnénk betölteni az álarcaink segítségével.
Sokan az erős ember látszatát keltik, közben a mélyben megoldatlan problémákkal küzdenek. A baj akkor van a szerepjátszással, ha valakire ráég a maszk, csak a környezetének szeretne megfelelni és tetszeni, közben az identitása gyenge lábakon áll, a valódi személyiségét nem ismeri, a külsőségek viszik el az energiái nagyrészét.
A szerepeink alakulását viszonylag könnyen megfigyelhetjük a párkapcsolatainkban. Zömmel ugyanarra a viselkedési sémára épülnek, többször kerültünk már hasonló helyzetbe, ahol a forgatókönyv ugyanaz volt, csak a szereplők változtak. Ha például hajlamosak vagyunk alárendelődni a kapcsolatainkban, akkor érdemes megtalálni a mélyben rejlő okokat, és azok gyökeréig hatolni, hogy felszínre hozhassuk azokat a negatív berögződéseket, amelyek miatt nem a megfelelő partnert vonzottuk magunkhoz. Bármilyen felvett szerepről is van szó az életünkben, mindegyik arról szól, hogy nem hiszünk abban, hogy pusztán abból a lényből fakadóan, akik vagyunk, figyelmet és elismerést kaphatunk. Azt gondoljuk, hogy ehhez másnak kell lennünk, máshogyan szükséges viselkednünk, mert önmagunkban kevesek vagyunk azokra a visszacsatolásokra, amelyekre vágyunk. Az önismereti út egyik fontos felismerése lehet, hogy nem kell másnak lennünk ahhoz, hogy szerethetők, értékesek és elégségesek legyünk. Ahogy felismerjük és fokozatosan elengedjük a ránk rakódott szerepeket és viselkedési mintákat, közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz. Ez egy folyamat, amelyhez időre és türelemre van szükség, elég, ha lépésről lépésre megtanulunk önmagunkhoz is elfogadással, bizalommal és szeretettel kapcsolódni